Nem akartam felkelni de muszáj be kell bizonyítanom magamnak és mindenkinek hogy elérem azt amit akarok de ehhez iskolába kell mennem. A rengeteg erővel és életkedvvel felöltöztem majd elindultam az iskolába. A szokásos brancs ott állt a szokásos helyen a szokásos egoval.
-Beszélhetnénk?-lépett elém a nagyképű srác aki akkor leszólított.
-Miért is ne?-mentem tovább ő pedig követett.
-Nálad ez a beszélgetés?-gyorsabb léptekkel jött majd megállt előttem.
-Ez.
-Gyere elvelem este valahova.-szólalt meg a fiú.
-Ez most tényleg vicces volt.-vigyorogtam.
-Komolyan beszélek.
-A nevedet se tudom.-nevettem hamisan.
-Jack vagyok.-kacsintott.
-Na ez kevés drága.-megigazítottam a pulcsim ujját a kezemen.
A fiú furcsán nézte mit csinálok majd rám nézett a fejét kicsit megdöntötte és nézett.
-Mi van?-kérdeztem közömbösen.
-Semmi.-összehúzta a szemét majd tovább nézte a kezem.
-Na jó nekem erre nincs időm, Jack.-'mosolyt' villantottam majd ott hagytam.
-Ne hagyj itt!-a csuklómnál fogva vissza rántott mire felszisszentem.
-Mi bajod van? Őszintén!-kérdezte.
Hosszú ideje ő vette észre hogy van valami, de még se mondhatom el..elítélne érte.
-Semmi! Minden a legnagyobb rendben van.-'mosolyogtam' és vártam hogy el higgye.
-És azt várod hogy ezt bevegyem? Naomi..-suttogott.
-Nem hallgatlak tovább!-mondtam majd bementem a suliba.
Sosem éreztem ilyet..a macsó külső alatt egy nagyon értékes fiú lapul. Mikor a szemébe nézek minden problémám semmisé válik..még egy dolog amiről hazudnom kell.
-Miért haragszol rám?-kérdezte a lány aki tegnap velem volt.
-Hogy is hívnak?
-Leona.-mosolygott.
-Azért kedves Leona mert mindened meg van amit akarsz, boldog családod, önbizalmad..mindened. És mit csinálsz? A szerelem miatt vágod magad...most vagy sajnáltatod magad vagy menőzöl azzal hogy depressziós lennél ami nem vagy.-feleltem.
-Igen huha és neked mi bajod lehet otthon? Nem kaptál új telefont?-vigyorgott rám Leona.
-Igen tudod..iphone 6-ot akartam..és csak egy 5c-t kaptam..elég szomorú nem?
-Mondtam én.-mosolygott önelégülten.
-Na most pedig menj innen mert lerúglak a székről.-mosolyogtam mire mindenki ránk figyelt.
-Úgy se tennéd meg. Tudom.-mosolygott mire vállat vontam és lerúgtam a székről, mindenki nevetésben tört ki.
-Te hülye!-kiabált a lány a földről.
-Naomi!-szólt a terembe belépő ofő.
-Tanárnő!-mosolyogtam.
-Ha kérhettem kicsit moderálja magát.
-Próbálom.-mosolyogtam majd éreztem hogy valaki bámul..oldalra fordítottam a fejem és akkor találkozott a tekintetem Jackével. Néztem egy ideig aztán elkaptam a fejem.
Nem akarok semmit érezni soha többet, senki iránt.
Így teltek el a napok, hetek, hónapok...ő mindennap megkérdezte mi a baj én a mosolyt színlelve feleltem hogy 'Semmi, minden oké.' Mikor egyik nap megtört a jég és nem hagyott békén...elegem volt az aggódásából a kérdéseiből és az iránta érezett érzelmeimből. ELÉG!
***
-Vége az iskolának meg van a bizonyítványod arról hogy pszichologikus vagy..nem kell színlelned semmit, mond el mit érezel!-jött utánam Jack.
-Ennyire tudni szeretnéd?-felé fordultam könnyes szemmel majd felhúztam a pulcsim ujját.
-Oké, tessék! A családom elhagyott, itt hagytak...gyerek vagyok még és fel kell nőnöm. Mikor még hibákat kéne elkövetnem amiről a szüleim elmagyarázzák mit rontottam el..boldognak kéne lennem..de nem tudok az lenni mert nincs senkim...tudod milyen érzés mikor a családod akikről eddig azt hitted a legtöbbet jelented írnak egy levelet amiben elmondják hogy csak egy fölösleges kerék voltam a gépezetben? Senki sem fogad el engem és senki sem érti meg min megyek keresztül..ezek miatt is elítélnek és szitkozódnak...aztán ott vagy te..nem akarok semmit érezni de rohadtul BELÉD SZERETTEM.-elsírtam magam majd a összeestem.
Letérdelt elém Jack és csak nézett, nem tudta mit mondjon, tegyen azért megcsókolt.
-Én nem így akartam.-vettem egy mély levegőt majd hazáig meg sem álltam.
Mikor haza értem kivettem a pisztolyom és betáraztam.
-Naomi!-rám kiáltott Jack aki ki tudja miért de ott termet a házban.
-Jack!-mosolyogtam majd a fegyvert a halántékomhoz emeltem.
-Ne csináld ezt, kérlek..-felém lépett.
-Én tényleg szeretlek.-mosolyogtam könnyes szemmel majd lehúztam a kakast.
-Én..én is szeretlek de magamnak se mertem bevallani.-suttogta.
-Nekem ez elég.-mosolyogva meghúztam a ravaszt. Tisztán hallottam ahogy a kakas vissza ugrik a helyére és az ütőszeg belöki a zárat amitől a golyó a fejemben végezte.
Itt olyan békés minden, melegebb a napsugár, kékebb az ég, tisztább a levegő..itt boldog leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése